| Kullancs: A kutyák betegsége a kullancstól (babesiosis)
A babesiosis a házikedvenceknél, a leggyakrabban előforduló kullancs terjesztette betegség. A betegséget a Babesia canis nevű, körte alakú, 4,5-5 m hosszú egysejtű okozza. A kórokozó a vörösvérsejteket károsítja, és azok széteséséhez vezet. A fertőzött állatban a tünetek pár nap múlva jelentkeznek. Érdekesség, hogy egyes fajták, például a dobermann vagy a yorkshire terrier érzékenyebbek a betegségre, a beagle vagy a foxterrier viszont kevésbé fogékony rá.
A betegség előfordulhat egész évben, de a tavaszi (május-június) és az őszi (október-novemberi) időszakban gyakrabban találkozhatunk vele.
Tünetek
Láz (gyakran magasabb, mint 40°C), bágyadtság, étvágytalanság, vérvizelés, vérfogyottság, sárgaság, ritkábban idegrendszeri tünetek.
A betegség kimenetele igen változatos lehet. Gyógykezelés hiányában, az állat 1 hét alatt elpusztulhat, de az időben észrevett betegség egy hét alatt gyógyítható.
Kezelés
Imizol injekció, melyet az állatorvos a betegség diagnosztizálása után ad az állatnak.
A kullancs eltávolítása
Alaposan vizsgáljuk át kutyánkat, hogy időben észrevehessük a kullancsot!
Nagyon fontos, hogy ha észrevesszük a kullancsot kedvencünkben, azt azonnal távolítsuk el! Ezzel kapcsolatban érdemes egy-két tévhitet eloszlatni. Ne kenjük be olajjal, krémmel vagy fertőtlenítőszerrel, mert ilyenkor a fertőző váladékot biztosan kiüríti a szervezetbe a fuldokló kullancs. Sőt, jobb megoldás, ha nem tekerjük, hanem függőlegesen húzzuk ki úgy, hogy a potrohát nem nyomjuk össze. Ilyenkor ugyanis kipréselhetjük belőle a fertőző nedvet. Ajánlatos kullancseltávolító csipesszel végezni a műveletet, ami egy magyar állatorvos szabadalma és a patikákban beszerezhető. Az eltávolítás után a kullancs helyét fertőtlenítőszerrel kenjük be.
Minden séta után érdemes átsimogatni kedvencünk szőrét, így a kullancsokat még a vérszívás előtt eltávolíthatjuk. Ez azért is olyan fontos, mert a kullancsnak egy napra van szüksége ahhoz, hogy megkapaszkodjon a bőrben, és a fertőző anyagokat az állatba juttassa.
Megelőzés, védekezés
A kullancs ellen védő cseppek néhány perc alatt eloszlathatók a kutya nyakbőrén
A gyógyszergyártó cégek, különböző készítményeket fejlesztettek ki (nyakörv, spray, cseppek) a külső élősködők távoltartása érdekében. Praktikus megoldást jelenthet a bolhanyakörv, arra azonban ügyeljünk, hogy az olcsó, néhány száz forintos termékek szinte semmire nem jók. Vásároljunk állatorvosi rendelőben vagy állatgyógyszer-boltban megbízható, márkás nyakörvet (pl. Kiltix), amely az egész kullancsszezonra (7 hónap) védelmet nyújt. A nyakörvben nem szabad fürödni, így ha kutyánkkal úszni indulunk, előtte vegyük le róla.
Hasonlóan jó eredmény érhető el a nyak bőrére csepegtethető, spot-on készítmények (pl. Frontline, Advantage) használatával is, ami 1 hónapig tartja távol a kullancsokat és 3 hónapig a bolhákat. Különösen ajánlott ez a módszer hosszú szőrű kutyák esetében, amikor a nyakörv kevésbé hatékony.
B-vitamin adásával is megpróbálhatjuk távol tartani a vérszívókat, azonban ennek hatása nem 100%-os.
A megelőzés másik lehetősége az Imizol nevű injekciós készítmény beadása, ami nem csak a betegség kezelésében, de a betegség elleni védelemben is kiválóan alkalmazható. Az Imizol injekció 1 hónapig véd a betegség ellen. Hátránya, hogy a beadás helyén gyakran duzzanat keletkezik, illetve érzékenyebb állatoknál hányás, hasmenés fordulhat elő, ráaádásul a beadása is csíp.
Kötőhártya gyulladás
A kutyák leggyakoribb szembetegsége. Ha a gyulladás során termelődött váladék savós, könnyszerű vagy nyálkás, akkor kötőhártya-hurutról, egyéb esetekben kötőhártya-gyulladásról beszélünk. Leggyakoribb formái a következők:
– Heveny kötőhártya-hurut. Okai között szerepelhetnek szembe került idegen testek (pl. rovarok), a szemhéj hibás befordulása (entropium), a szemhéj hibás kifordulása (ectropium), a szemhéj pillaszőreinek szabálytalan állása (trichiasis, illetve districhiasis), mint mechanikai okok, kémiai anyagok (pl. enyhébb savak, illetve lúgok), vitaminhiány (pl. A-vitamin hiány), vírusos fertőző betegségek (pl. szopornyica), illetve erős napfénysugárzás. A kötőhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas. A kutya belső szemzugának tájékán nyálkás-hurutos váladék jelenik meg, ez csorgót alkothat. A szemrés a normálisnál szűkebb. A szembe került idegen testeket haladéktalanul el kell távolítani. Egyéb esetekben a kiváltó kórokok kiküszöbölése és szemcseppek felhasználása szükséges.
– Idült kötőhártya-hurut. Ugyanazok a kórokok idézik elő, mint a heveny kötőhártyahurutot, hatásuk azonban intenzívebb és tartósabb. A kötőhártya mérsékelten kipirult, a duzzanat enyhébb fokú és tömött. A belső szemzug tájékán kevés a sűrű váladék. A bántalom kezelése hosszadalmas, nagy türelmet és gondosságot igényel. A szemcseppeket, illetve szemkenőcsöket gyakran változtatni is kell.
– Tüszős kötőhártya-gyulladás. Általában az idült kötőhártyahuruthoz csatlakozik. Sokszor tartós mechanikai hatások, por vagy füst idézik elő. A kötőhártya alatti nyiroktüszők megduzzadnak. A kötőhártya kipirult, megvastagodott. Fokozott a könnyezés, a kutya vakarja, dörzsöli a szemét. Gyógykezelés hasonló az idült kötőhártyahurutnál leírthoz. Súlyosabb esetben előzetes érzéstelenítés után a nyiroktüszőket kaparókanállal eltávolítjuk.
– Gennyes kötőhártya-gyulladás. Gennyesztő baktériumok okozzák. Kialakulhat allergiás alapon is. Ha csak az egyik szemen alakul ki, idegen testek előidézte sérülés és fertőzés következtében alakul ki. A kötőhártya élénkvörös, duzzadt, a szemrésből bőséges gennyes váladék ürül.
A bántalmat súlyos fénykerülés és fájdalmasság kíséri. Súlyosabb esetben általános tünetek is megfigyelhetőek (láz, bágyadtság, gyengeség, étvágytalanság). Idegen testek okozta gennyes kötőhártya-gyulladás esetén az idegentestet haladéktalanul eltávolítjuk. Antibiotikumos kezelést helyileg mindig alkalmazunk, ha azonban általános tünetek léptek fel, akkor tabletta vagy injekció alkalmazása is szükséges.
– Álhártyás kötőhártya-gyulladás. Okai között szerepelhetnek maró hatású vegyszerek (leggyakrabban oltott mész), forró füst vagy folyadék. Létrejöhet gennyesztő baktériumos fertőzés után, illetve súlyos A-vitamin hiány következtében. A kötőhártya felületén vékonyabb, könnyen leválasztható álhártyák találhatóak. Ezek az álhártyák hosszan elhúzódó esetben az alappal szorosan összefüggenek és nehezen eltávolíthatóak. A vegyszereket azok természetével ellentétes savval, illetve lúggal közömbösítjük. Minden egyéb esetben az alapbetegséget gyógykezeljük.
Napfény okozta bőrgyulladás
(collie nose)
Az ilyen bőrgyulladás az intenzív napfénynek hirtelen, szoktatás nélkül kitett, pigmentmentes bőrfelületeken az ibolyántúli sugarak hatására következik be. A bőr kipirosodása, fájdalmassága, pörkök keletkezése főleg az orrháton, orrtükrön, szemhéjakon, ajkakon és füleken figyelhető meg.
A betegségre a skót juhász (ezért nevezik a problémát collie-nose-nak) és a vele rokon kutyafajták hajlamosak. A bőrgyulladás az orrhátnak az orrtükörrel határos területén kezdődik.
A bőr kipirul, savós gyulladás, fekély, később pörkképződés figyelhető meg. Ritkán az elváltozás az orrnyílásokra és az orrkagylókra is ráterjed. Az intenzív napfényhatás elkerülése után a folyamat spontán gyógyulásnak indulhat. Súlyos esetben glükokortikoid és antibiotikum-terápia szükséges, helyileg és általánosan is.
A kutyák orrát, egyéb nem pigmentált bőrfelületeit fényvédő kenőccsel be kell kenni. Különösen az erős, déltáji napsütéstől kell óvni a napfényre érzékeny bőrű kutyákat.
Az allergia
A kutyák leggyakoribb szembetegsége. Ha a gyulladás során termelődött váladék savós, könnyszerű vagy nyálkás, akkor kötőhártya-hurutról, egyéb esetekben kötőhártya-gyulladásról beszélünk. Leggyakoribb formái a következők:
– Heveny kötőhártya-hurut. Okai között szerepelhetnek szembe került idegen testek (pl. rovarok), a szemhéj hibás befordulása (entropium), a szemhéj hibás kifordulása (ectropium), a szemhéj pillaszőreinek szabálytalan állása (trichiasis, illetve districhiasis), mint mechanikai okok, kémiai anyagok (pl. enyhébb savak, illetve lúgok), vitaminhiány (pl. A-vitamin hiány), vírusos fertőző betegségek (pl. szopornyica), illetve erős napfénysugárzás. A kötőhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas. A kutya belső szemzugának tájékán nyálkás-hurutos váladék jelenik meg, ez csorgót alkothat. A szemrés a normálisnál szűkebb. A szembe került idegen testeket haladéktalanul el kell távolítani. Egyéb esetekben a kiváltó kórokok kiküszöbölése és szemcseppek felhasználása szükséges.
– Idült kötőhártya-hurut. Ugyanazok a kórokok idézik elő, mint a heveny kötőhártyahurutot, hatásuk azonban intenzívebb és tartósabb. A kötőhártya mérsékelten kipirult, a duzzanat enyhébb fokú és tömött. A belső szemzug tájékán kevés a sűrű váladék. A bántalom kezelése hosszadalmas, nagy türelmet és gondosságot igényel. A szemcseppeket, illetve szemkenőcsöket gyakran változtatni is kell.
– Tüszős kötőhártya-gyulladás. Általában az idült kötőhártyahuruthoz csatlakozik. Sokszor tartós mechanikai hatások, por vagy füst idézik elő. A kötőhártya alatti nyiroktüszők megduzzadnak. A kötőhártya kipirult, megvastagodott. Fokozott a könnyezés, a kutya vakarja, dörzsöli a szemét. Gyógykezelés hasonló az idült kötőhártyahurutnál leírthoz. Súlyosabb esetben előzetes érzéstelenítés után a nyiroktüszőket kaparókanállal eltávolítjuk.
– Gennyes kötőhártya-gyulladás. Gennyesztő baktériumok okozzák. Kialakulhat allergiás alapon is. Ha csak az egyik szemen alakul ki, idegen testek előidézte sérülés és fertőzés következtében alakul ki. A kötőhártya élénkvörös, duzzadt, a szemrésből bőséges gennyes váladék ürül.
A bántalmat súlyos fénykerülés és fájdalmasság kíséri. Súlyosabb esetben általános tünetek is megfigyelhetőek (láz, bágyadtság, gyengeség, étvágytalanság). Idegen testek okozta gennyes kötőhártya-gyulladás esetén az idegentestet haladéktalanul eltávolítjuk. Antibiotikumos kezelést helyileg mindig alkalmazunk, ha azonban általános tünetek léptek fel, akkor tabletta vagy injekció alkalmazása is szükséges.
– Álhártyás kötőhártya-gyulladás. Okai között szerepelhetnek maró hatású vegyszerek (leggyakrabban oltott mész), forró füst vagy folyadék. Létrejöhet gennyesztő baktériumos fertőzés után, illetve súlyos A-vitamin hiány következtében. A kötőhártya felületén vékonyabb, könnyen leválasztható álhártyák találhatóak. Ezek az álhártyák hosszan elhúzódó esetben az alappal szorosan összefüggenek és nehezen eltávolíthatóak. A vegyszereket azok természetével ellentétes savval, illetve lúggal közömbösítjük. Minden egyéb esetben az alapbetegséget gyógykezeljük.
Napfény okozta bőrgyulladás
(collie nose)
Az ilyen bőrgyulladás az intenzív napfénynek hirtelen, szoktatás nélkül kitett, pigmentmentes bőrfelületeken az ibolyántúli sugarak hatására következik be. A bőr kipirosodása, fájdalmassága, pörkök keletkezése főleg az orrháton, orrtükrön, szemhéjakon, ajkakon és füleken figyelhető meg.
A betegségre a skót juhász (ezért nevezik a problémát collie-nose-nak) és a vele rokon kutyafajták hajlamosak. A bőrgyulladás az orrhátnak az orrtükörrel határos területén kezdődik.
A bőr kipirul, savós gyulladás, fekély, később pörkképződés figyelhető meg. Ritkán az elváltozás az orrnyílásokra és az orrkagylókra is ráterjed. Az intenzív napfényhatás elkerülése után a folyamat spontán gyógyulásnak indulhat. Súlyos esetben glükokortikoid és antibiotikum-terápia szükséges, helyileg és általánosan is.
A kutyák orrát, egyéb nem pigmentált bőrfelületeit fényvédő kenőccsel be kell kenni. Különösen az erős, déltáji napsütéstől kell óvni a napfényre érzékeny bőrű kutyákat.
Az allergia
A világon az emberek között az allergia a hatodik leggyakoribb betegség. Kutyáknál is nagyon gyakoriak a különbözô allergiák során kialakuló viszketéssel járó bôrgyulladások. Nagyon gyakran bolha okozza az allergiát, de nem ritkák az inhalációs (belégzési) allergiák és az ételek által kiváltott allergiák (tápallergia) sem. Egyéb allergiás bôrgyulladások (kontakt-allergia, egyéb rovarok, gyógyszerek, hormonok és baktériumok okozta fokozott érzékenység) sokkal ritkábbak.
A bolhák a kutyák legjelentôsebb külsô élôsködôi, alig van olyan kutya, amely ne találkozott volna ezekkel az apró, vérszívó rovarokkal. A bolháknak csak a kifejlett egyedeik paraziták, ezek csak idôszakosan tartózkodnak a gazdaállaton, életük nagyobbik részét a környezetben töltik (bolha csak a bolhaekcémás kutyák kb. felén található meg az állatorvosi vizsgálatok során). A kifejlett bolhák a mászkálásukkal és vérszívásukkal nyugtalanítják a gazdaállatot, a vérszívás után kis gyulladásos duzzanat alakul ki a bôrön. A legjelentôsebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegû anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bôr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idô alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a kutya néha vakaródzik. Súlyos esetben a kutya percek alatt kinyalja testfelületének egy tenyérnyi részét, leggyakrabban a combok külsô felületét. A jellegzetes bolhaekcéma esetén a háti és ágyéki részen, valamint a faroktônél nagy területre kiterjedô nedvezô borgyulladás és szôrhullás látható (lásd 1. kép), ami szûnni nem akaró vakaródzással jár. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. A bolha okozta allergiás reakció olyan gyakori, hogy az összes allergia 40%-át egymaga kiteszi. Egyes kutyafajtáknál gyakrabban fordul elô bolhaekcéma, az ilyen fajták prediszponáltak erre az allergiafajtára: pl. csau-csau, szetterek, foxterrierek, pekingi palotakutya, spánielek, németjuhász, tacskók, stb. Az uszkároknál viszont ritkábban fordul elô ez a probléma.
A fokozott érzékenység inhalációs (belégzési) allergének hatására is bekövetkezhet. Az elsô klinikai jelek (az arc, a hónalj és a lágyék dörzsölése, a végtagok rágcsálása, a külsô hallójárat gyulladása, ritkábban kétoldali könnyfolyás és tüsszögés) általában 1–3 éves kutyákban jelentkeznek. Ahhoz, hogy a betegség kezelhetô legyen, elôször meg kell határozni a kiváltó kórokot (a kérdéses inhalációs allergént). Ehhez nyújtanak segítséget az intradermális-bôrpróbák. A vizsgálat során a feltételezett inhalációs allergén kivonatát a bôrbe fecskendezzük (intradermális beadás) és vizsgáljuk az általa kiváltott reakciót. A próba kivitelezéséhez a következôkre van szükségünk: az allergének kivonatait tartósított formában tartalmazó inzulinos fecskendôk, borotva, filctoll, a reakciók leolvasásához szükséges speciális vonalzó és zseblámpa (lásd 2. kép). A teszt kivitelezése a következô: a kutyát lefektetjük, a mellkasi részen leborotválunk egy kb. 15x15 cm-es területet, amit megtisztítunk és fertôtlenítünk, megszárítunk, majd filctollal megjelöljük az egyes allergének befecskendezési helyeit (egymástól minimum másfél cm távolságra). Ezután kb. 0,05 ml-t fecskendezünk a bôrbe minden lehetséges allergénbôl (az egyes allergének kivonatai glicerinnel vagy fenollal vannak tartósítva) inzulinos fecskendôvel (lásd 3. kép). Az allergiás reakciók elsô elbírálási ideje 20 perc a befecskendezés után (lásd 4. és 5. kép). A reakciók átmérôjét az elôzôleg beadott hisztamin és az allergének oldására használt oldószer által létrehozott göböcskék átmérôjéhez viszonyítjuk (ezt nevezzük alapértéknek). Pozitív a reakció, ha az allergén által képzett göböcske átmérôje nagyobb vagy egyenlô, mint az alapérték fele. Ha az allergiás reakció átmérôje kisebb, mint az alapérték fele vagy ha a reakció csak átmenetileg mutatkozott, negatív a reakció. Ha egy allergiás reakció az elsô elbírálás során negatív, két nap múlva újra megvizsgáljuk. A belégzési allergiákat két nagy csoportra oszthatjuk, szezonális és nem szezonális allergiák. A szezonális allergiákat legtöbbször különbözô növények, fû- és fafélék, valamint gyomok okozzák. Leggyakoribb allergének: borjúpázsit, angol perje, csomós ebír, réti csenkesz, réti zab, fehér akác, kocsányos tölgy, nyírfa, fûzfa, pitypang, fekete üröm, réti margitvirág, csalán és útifû. Egyéb lehetséges növényi allergének még: mocsári tippan, réti perje, pelyhes selyemperje, bükk, köris, éger, mogyoró, fenyô és sóska. Nem szezonális allergének közül nagyon gyakran apró poratkák játszanak szerepet az allergiás folyamat kialakításában, de a házi por (lakásban tartott kutyánál), apró penészgombák, lenvászon, gyapot, gyapjú és tollak is okozhatnak inhalációs allergiát. Érdekes, hogy egyes kutyafajtáknál sokkal gyakoribbak az inhalációs allergiák, mint másoknál: gyakori az elôfordulás pl. labradoroknál, foxterriereknél, boxereknél, szettereknél, ritka cocker-spánieleknél és tacskóknál. A belégzési allergének okozta allergiás reakciók olyan gyakoriak, hogy az összes allergiás kórkép 50%-át kiteszik.
Az ételek által kiváltott allergiák ritkák, ezek nem szezonális, vakaródzással járó bôrgyulladást okoznak. Tápallergiára gondolhatunk gyógyszeres kezelésre nem javuló, ismeretlen eredetû viszketéssel járó bôrgyulladás vagy idült hasmenés, esetleg hányás esetén. Ezekben az esetekben a kutyák a táplálék egyes (általában fehérje) alkotórészeire túlérzékenységet mutatnak. Egyes kutyafajtáknál (labrador, spánielek, skót juhász, törpe schnauzer) gyakrabban fordulnak elô tápallergiák. Számos esetben az allergiát kiváltó táplálékot két évnél is régebben fogyasztja az állat, de az esetek döntô többségében fiatal korban jelentkezik a kórkép. Bár a tápallergia okozhat a légzôrendszerben és a központi idegrendszerben is mûködészavart, inkább bôrelváltozások, ritkábban emésztôszervi tünetek állnak a kórkép elôterében. A nem szezonális vakaródzás a pofatájékon, a füleken, lábakon és a test hátsó részeken a leggyakoribb. Elôfordul még a külsô hallójárat gyulladása, bôrkiütések és bôrpír is. Elhúzódó esetben pedig a másodlagos krónikus elváltozások (a bôr elszínezôdése, gennyes bôrgyulladás, sömörképzôdés, stb.) jellemzôek. Az emésztôszervi tünetek megjelenésekor régóta tartó hányás, krónikus hasmenés a feltûnô. A nagyon ritka légzôszervi (tüsszögés, köhögés, orrfolyás) és idegrendszeri (fokozott érzékenység és aktivitás) tünetek nem jellemzôek. Az ételek által kiváltott allergiákat eliminációs próbákkal is vizsgálhatjuk. Egy ilyen vizsgálat során legalább három hétig szigorú diétára fogjuk a kutyát. Ekkor olyan ételeket kap kizárólag, amelyeket még élete során nem fogyasztott (pl. lóhús, birkahús, esetleg csirke- és nyúlhús, paradicsom, rizs, fehérrépa, lencse és káposzta) és ezért kizárásos alapon nem érzékeny rá. A tulajdonosnak szigorúan be kell tartania az utasításokat (ki kell zárni a nassolás és a zúgevés lehetôségét, ha másik kutya is van a háznál, azt külön kell választani és külön kell etetni, stb.). Ha azonban a kutyák az eliminációs próba során alkalmazott diétára érzékenyek, az etetés után 12–72 órán belül jelentkezik az ismétlôdô vakaródzás. A másik vizsgálati módszer a provokációs próba. A tünetek megszûnte után a potenciális allergéneket egyenként visszacsempészve a diétába, rábukkanhatunk az allergiát kiváltó táplálékösszetevôre. A leggyakoribb antigén források a marhahús, a kereskedelmi forgalomban kapható tápok, a búzasikér és a tejtermékek. Tápallergiát válthatnak ki még a következô táplálékforrások kutyán: sertéshús, hal, tojás, zabliszt, kukorica, szója, burgonya, lóbab, keksz, stb. A tápallergia viszonylag ritka, az allergiás betegségek kb. 10%-a tartozik ebbe a kategóriába.
Az allergiák kezelésénél természetesen elsôdleges a kiváltó kórok kiküszöbölése. Ha erre nincs lehetôség, csak akkor forduljunk az állatorvosi gyakorlatban használatos viszketéscsillapítókhoz. A másodlagos bakteriális folyamatok kezelésére antibiotikumterápia is szükséges lehet.
Ha szeretnétek több mindent megtudni a kutyabetegségekről, katt ide: www.kutyabetegseg.lap.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
